Címke: családi_szex

1 férfi, 7 biszexuális nő, 1 sziget és végtelen gyönyörök

A történet, már a fenti “alcímből” is következően, egy férfi és hét biszexuális nő kalandjait meséli el. Ebből, gondolom, egyértelműen következik, hogy egyáltalán nem lesz hiány leszbikus tartalomból, de mivel a történet mesélője a férfi karakterünk, ezért hetero és gruppen részek is lesznek bőven. Akit bármelyik zavar, erősen gondolja meg, hogy belekezdjen-e a történetbe!

Emellett megjegyezném, hogy egy nagyon hosszú történetről van szó. A most megkezdett sorozat negyvenkét részes (a részeket átlagosan 5-6 fejezetre tudom tagolni), de vannak folytatásai is. Az egész alkotás jelenleg a hatodik sorozatnál, azon belül is a jelen résztől számított száztizenegyedik résznél jár (vagyis úgy ötszáz-hatszáz fejezetnél). Ennek megfelelően a történet elég lassan építkezik és bizonyos részleteknek (például a karaktereinek) nagy figyelmet szentel. Ez nem feltétlenül probléma, mert szerintem épp ez emeli ki többek között a többi erotikus történet közül. Viszont emiatt akadnak nem ritkán több fejezetes időszakok is, amikor explicit erotikus tartalom nincsen. Néha egymást követik a többfejezetes szexjelenetek, néha viszont két-három fejezet is “kimarad” utánuk, ami során a szerző inkább a karaktereire koncentrál.

Úgyhogy, összefoglalva:

AKI CSAK LESZBI, CSAK HETERO, VAGY CSAK GRUPPEN TÖRTÉNETRE VÁGYIK, ESETLEG A HÁROMBÓL VALAMELYIK TASZÍTJA, ANNAK JELZEM, HOGY A TÖRTÉNETBEN MINDHÁROM VAN.

A TÖRTÉNET LASSAN ÉPÍTKEZIK. VANNAK BENNE HOSSZÚ ÉS RÉSZLETES SZEXJELENETEK, DE KÖZÖTTÜK TÖBB FEJEZETNYI “SZÜNETEK” IS.

Akinek a kettőből bármelyik is problémát jelent, erősen gondolja meg, belekezdjen-e a történetbe!

Írta: Jeremydcp

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 11.

*********************************************************************

Amikor leértem a földszintre és benéztem a pihenő szobába azon a tiszta, napos csütörtök délutánon, azonnal letaglózott Lindsay gyönyörű látványa. A lélegzetelállító, drága, fiatal Lindsay egy narancssárga topot viselt, ami visszatükrözte a rávetülő fényt, feszesen rásimulva fiatal testére. Marokra való mellei meredten igyekeztek kiutat találni a szűk ruhadarab alól. Emellé farmersortot vett fel zoknival és edzőcipővel, szabadon hagyva karcsú és sima lábait… Egyszerűen tökéletes volt a látvány. Magával ragadó hosszú szőke haját laza lófarokba kötötte, közszemlére téve elragadó hattyúnyakát.

Miután úsztam jó néhány hosszt a medencében és vettem egy kiadós zuhanyt, úgy döntöttem, lejövök ide játszani egy kis videojátékot. Az ötlet azonban, mondanom se kell, azonnal tovaszállt, amint megpillantottam ezt a gyönyörű lányt a helyiségben.

Ez a valóságos kis angyalka ernyedten nyújtózott végig a bőr kanapén, talpra húzva lábait. Fülein méretes fejhallgató pihent, ami alól hallottam kiszűrődni a hangosan dübörgő zenét. Azt azonban nem tudtam kivenni, pontosan milyen zene is lehet. Valószínűleg azon fiúbandák egyike lehetett, akiket a Lindsay-hez hasonló tini lányokon kívül mindenki lenéz. Vagy talán ő a country zenéért rajonghat? Esetleg a modern rockért? Vagy a rapért? Hmmmm…

Akárhogy is, amikor felfigyelt a jelenlétemre, Lindsay rám villantott egy széles mosolyt és gyorsan kikapcsolta a zenét. Aztán levette a fejhallgatót és felém fordult.

– Üdv, főnök.

– Főnök? – vontam fel a szemöldököm értetlenkedve.

– A Biblia azt mondja, tiszteljük a nálunk magasabban állókat – bújt elő hirtelen a vallásos lány Lindsay-ből. – Végeredményben te vagy a legfőbb tekintély ezen a szigeten, szóval helytálló főnökként tekintenem rád – pirult el.

Némán felnevettem.

– Sok minden vagyok, Lindsay, de főnök semmiképp… Kérlek, hívj csak Jeremy-nek! És egyáltalán nem akarok bármiféle legfőbb tekintély lenni. Egyszerűen csak a vendéglátótok vagyok. Ennyi az egész.

– Ha ez az, amit szeretnél… – válaszolta elgondolkodva. – Akkor kezdjük elölről! Üdv, Jeremy!

– Szép napot, Miss Lindsay – bólintottam játékosan. – Megkérdezhetem, mit hallgattál éppen?

– Saving Jane-t – válaszolta, továbbra is teljes sötétségben hagyva engem. – Valószínűleg fogalmad sincs, kik ők, igaz, Jeremy? Ez egy ohiói banda. A helyi zenét népszerűsítik. Már jóval azelőtt is rajongtam értük, hogy hét éve országosan is ismertek lettek. – Egy pillanatra elhallgatott. – Te milyen zenét szeretsz?

Megvontam a vállamat.

– Őszintén, nagyjából mindent szeretek. De ha muszáj lenne egy kedvencet megnevezni, az valószínűleg Richard Marx lenne. Az ő zenéjén nőttem fel a kései ’80-as, korai ’90-es években. 2008 vége felé két új albuma is megjelent és egy kis karácsonyi válogatás úgy két éve. De a legtöbb lemezem akkorról származik, amikor annyi idős voltam, mint most te.

– Richard Marx? – vonta össze a szemöldökét Lindsay gyönyörű kék szemei felett. – Sosem hallottam még róla…

Vidáman felnevettem és megcsóváltam a fejem. Jó jele annak, hogy az ember öregszik, ha az aktuális fiatalságnak már fogalma sincs a kedvenc zenészeidről. Sajnálatos módon én talán túlságosan is gyorsan haladtam felfelé ezen a létrán. Néha nehéz az ilyesmit elfogadni.

– Nem meglepő. Hiszen már 39 éves vagy, nem igaz? – szólalt meg ismét Lindsay.

– Igen, hölgyem – bólintottam. – De szeretek sok más zenét is. Például Van Halent, Poisont, Def Leppardot, Bryan Adamset… De a kedvenc bandám mindenképp a Guns ‘n’ Roses. Egész nap el tudnám hallgatni a zenéjüket, függetlenül attól, hogy eredeti szám, vagy feldolgozás. – Egyre inkább kezdtem kényelmetlenül érezni magam, ahogy Lindsay szemében továbbra is csak a teljes értetlenséggel találkoztam. Muszáj volt hozzátennem valami aktuálisabbat is – De Eminemet is nagyon szeretem.

– Eminemet? Te Eminemet hallgatsz, Jeremy? – vonta fel a szemöldökét.

– Hihetetlen mennyi tehetség szorult belé – bólintottam.

– Hallottam már néhányról a régebbi formációk közül is, amiket említettél – mosolyodott el. – Egy ismerősöm folyton Guns ‘n’ Rosest bömböltet a kocsijában.

Ilyenkor annyira mellbe vágott a kislányos bája. Elvégre Lindsay még csak egy magával ragadó tizennyolc éves lány volt, aki mindössze hat napja szabadult a középiskolából. Ő volt a legmocskosabb fantáziáim nem egyének legfőbb tárgya. De hát létezhet olyan egészséges férfi, aki még soha sem fantáziált arról, hogy egyszer összekerüljön egy szűz leányzóval és elindíthassa őt a megfelelő úton?

A másik oldalról viszont az érzékenyebb és törődőbb énemet aggodalom töltötte el. Amikor elfogadtam Lindsay jelentkezését a szigetre, még nem tudtam, hogy szűz. Vajon akkor is beleegyeztem volna, ha ezzel az információval tisztában vagyok? Nem valószínű.

A legelső célom a hölgyek felkutatásával az volt, hogy kísérletet tegyek megtalálni a lelki társamat. De vajon egy tizennyolc éves szűz lány nyitott ilyesfajta elköteleződésre? Annyi már biztos, amit kihallgattam a Trish-sel, Amy-vel és Camille-lel folytatott beszélgetéséből a kukkoló szobámban, hogy nem vágyik megállapodásra. Talán valaki másnak kellene nagyobb figyelmet szentelnem? Elvégre a másik öt hölgy nem véletlenül volt legalább huszonöt éves. Amy ráadásul három héten belül már a harmincegyet is betölti. Ők egyértelműen az életüknek abban a szakaszában jártak, amikor a nők már igyekeznek feladni a teljes függetlenségüket és megházasodni.

Félreértés ne essék azonban, nem panaszkodom és nem is gondoltam, hogy hiba lett volna Lindsay-t ide hívni. Fiatalságával és tapasztalatlanságával egy teljesen új, szokatlan, friss és gyökerestül más elemet hozott az összképbe. Persze, választhattam volna valaki idősebbet és tapasztaltabbat is, de mégis…

Ki tudhatja? Talán Lindsay meggondolja magát és zsenge kora ellenére is ráharap az elköteleződés ízére. Talán a végén beleszeretek és nem is akarok majd mást. Vagy talán ő szeret belém. Még az is meglehet, hogy egymásban találjuk meg azt, akit nekünk rendelt az ég. Vagy talán egy pillanatra sem lesz közöttünk semmi romantikus momentum. Ez is benne volt a pakliban. De végeredményben erről szólt ez a hat hét. A kísérletezésről. Bár Pamela és Devon már igencsak előkelő helyen álltak a listámon, tartoztam magamnak annyival, hogy a többieknek is adjak esélyt, mielőtt meghozom a végső döntésemet. És nekik is tartoztam ennyivel.

– Egyébként mi hoz egy ilyen rendes lányt egy ilyen helyre? – tereltem végül másfelé a szót. – Azt már tudom, hogy szűz vagy. Az első este elmondtad nekünk Trish-sel. Akkor miért vállalkoztál, hogy ide jössz? Nekem úgy tűnik, kicsit… kilógsz a sorból.

Lindsay összevonta a szemöldökét és lassan bólintott.

– Igen. Nos… leginkább a pénz miatt. A családomnak nagy szüksége lenne pénzre.

– Ó? – vontam fel a szemöldökömet és kissé közelebb húzódtam, hogy letelepedjek mellé a földre. – Hogyhogy?

– Egyszerűen csak jól jön minden pénz, amit tudunk szerezni – horkantott Lindsay.

Félrebillentettem a fejem és az arcát figyeltem. Úgy nézett ki, mintha ez a mindig vidám és önfeledt teremtés mindjárt elsírná magát.

– Mi a baj?

– Az apám… – válaszolta remegő hangon. – Ő… meghalt. Múlt… múlt novemberben.

– Egek… – dermedtem meg. Erről fogalmam sem volt. Nem esett említés róla soha a lányok érkezése előtt. És Lindsay se hozta fel soha. Épp csak elvégezte a középiskolát és szegény lány máris elvesztette az apját? Rettenetes hír. – Nagyon sajnálom, drágám. Mi… mi történt?

Lindsay kissé szipogott, mielőtt egy sóhajt követően válaszolt volna.

– Egy nap épp haza érkeztem az iskolából a húgommal, Alisonnal. Én tizenhét voltam, ő tizenhat. Ott találtuk apát a… a kanapén. Ott… feküdt. – Megrázta a fejét, mielőtt folytatta volna. – Azt hittem, csak alszik. De aztán Alison észrevette, hogy nyitva van a szeme. Tompa volt a tekintete és… üres-

– Ó, egek…!

– Először azt hittük, csak szórakozik velünk – folytatta a lány, igyekezve visszafolytani a könnyeit. – De aztán észrevettük, hogy nem lélegzik. Nem volt pulzusa. – Vett egy mély levegőt és ismét megrázta a fejét. – Azonnal hívtam a 911-et. Kiküldték a mentőket, de azt mondták, már nem tehetnek semmit. – Lindsay lehajtotta a fejét és sírni kezdett. – Azt mondták, értesítik a rendőrséget és a halottkémet, aztán elmentek. Ott… ott hagytak minket Alisonnal és az apánk holttestével a kanapén. El tudod képzelni, milyen érzés volt? Ez… kegyetlenség volt tőlük.

Összevontam a szemöldököm és megcsóváltam a fejem.

– Szörnyű lehetett neked és a húgodnak. Egyszerűen szörnyű…

– Negyvenhat éves volt! – fakadt ki Lindsay. – Sose… sose hittem volna, hogy ilyen… ilyen fiatalon elveszítem az apámat.

Csak ültem ott, miközben Lindsay a kezei közé temette az arcát és szipogott. Bár azóta már hét hónap telt el, őt még mindig szemmel láthatóan a markában tartotta a gyász és a fájdalom. Én még egyik szülőmet sem vesztettem el, hála Istennek, úgyhogy nem tehettem többet, mint hogy megpróbáljam beleképzelni magam a helyzetébe. Még így is rettenetes érzés volt.

– Mi történt vele? – kérdeztem. – Már ha meg…

– Szívinfarktus – vágta rá Lindsay kisírt szemekkel. Megragadott egy doboz zsebkendőt a közelében és használatba vette. – Ezt sosem tudom majd megérteni. Apu remek egészségi állapotban volt. Mindig sokat edzett, sokat járt el otthonról. Mindig jó kondiban volt. Egy héttel korábban együtt voltunk egy tizenhat mérföldes biciklitúrán. Nem tudom elhinni, hogy a szíve csak így feladta. Negyvenhat évesen. Csak negyvenhat volt… – Lindsay ismét elsírta magát. – Nem… nem lehet már ott, hogy… hogy az oltár elé kísérjen az… az esküvőmön. Nem lesz ott, amikor… amikor megszületik az első gyermekem. Soha… soha nem láthatja majd az unokáit…

Hirtelen késztetést éreztem, hogy a karjaimba zárjam Lindsay-t és megnyugtassam őt, de nem volt bátorságom hozzá. A legkevésbé sem akartam, hogy azt higgye, ki akarom használni egy ilyen egyértelműen gyenge pillanatát. Ezen kívül, ismertem én Lindsay-t eléggé ahhoz, hogy ilyen vigasztaló szerepet vállaljak? Természetesen a legkevésbé se lett volna ellenemre a dolog, de neki talán igen. Emiatt jobb volt visszafojtanom a késztetést. Ennek a lánynak mindenképp szüksége volt egy szoros ölelésre. De talán csak rontottam volna a helyzeten, ha én próbálkozok, úgyhogy inkább tartottam a távolságot.

– Hidd el, látni fogja odafentről – próbáltam megnyugtatni.

Lindsay rövid ideig hallgatott, mielőtt kifejezéstelen hangon folytatta volna.

– Miután Apa elment, hamar pénzszűkébe kerültünk. Nem volt életbiztosítása, úgyhogy a lehető legrosszabb helyzetben hagyott itt minket Anyával és Alisonnal. Emellett túl sok félretett pénzünk se volt. Van két nővérem is. Gina és Jennifer. Gina Coloradóban élt, de haza költözött Ohióba, hogy segítsen nekünk. Kellett pénz ételre, ruhákra, a jelzálogra, az autó biztosítására… Anyával és a testvéreimmel egy csapat lettünk. De egyikünk sem tudott túl sok pénzt előteremteni. Egy szupermarketben dolgoztam, de nyolc dolláros órabérnél nem tudtam többet elérni.

– Mit csináltál ott? Kasszáztál?

– Egy drogériában dolgoztam – válaszolta. Így már minden világos volt. Lindsay tökéletesen megfelelt egy ilyen munkára. Egy gyönyörű tinédzser lány a drogéria kiszolgálópultja mögött, ahogy mosolyog és vidáman szolgál ki minden vásárlót. Nyilván ő volt az a hölgy munkatárs, akiért minden pasi epekedett az üzletben.

– Szóval csak az ígéretes díjazás miatt jöttél a szigetre?

– Beismerem… Ez volt az egyetlen ok – morogta Lindsay. – A családom tudta, mibe vágok bele. Tudták, mi fog velem történni itt. Őszinte voltam velük. Anyának nem tetszett, hogy önként sétáljak be egy szexbarlangba, de túl nagy volt a pénz csábítása. El se tudom mondani, milyen sokat jelentene nekünk az az ötszázezer dollár. De ha csak százezret tudok haza vinni, akkor is hihetetlenül boldog lennék. Megadhatnék mindent az anyukámnak, amit csak tudok. Remélem… remélem, ez segít majd talpra állnunk. Pótolhatná azt az életbiztosítási pénzt, amit sose kaptunk meg.

Igyekezett visszafojtani az érzéseit, mielőtt hozzátette volna: – Mostanra viszont megszerettem ezt a szigetet. Csak a pénz miatt jöttem ide, igen. De minden, ami azóta történt velem… el se tudnék képzelni jobb helyet ennél. Hiányzik a családom és szívesebben lennék velük, azt hiszem. De ha már távol kell lennem tőlük, sehol máshol nem lennék szívesebben, mint ezen a szigeten. Szívesebben vagyok itt, mint azt el tudnád képzelni. Egy igazi álmot kreáltál ezzel az atmoszférával, Jeremy. Ez egy egészen más világ. Minden olyan csodálatos! – halkan kuncogott, mielőtt folytatta volna. – Még Amy is, ahogy próbál rám mozdulni…

– A vallásos neveltetésed miatt szeretnéd megőrizni a szüzességedet a nászéjszakáig? – tettem fel a kérdést, de máris tudtam a választ. Elvégre Trish egyszer már kérdezett tőle valami nagyon hasonlót.

– Igen – bólintott. – De úgy gondolom, itt kell feladnom a szüzességemet. Akármi is lesz, így lesz a legjobb. Tudom, hogy ezen a szigeten fog megtörténni. Ezt már elfogadtam. Azért teszem, hogy segítsek a családomnak. Ha ez kell hozzá, hát ezt fogom tenni.

– Tudod, hogy nem kötelező lefeküdnöd senkivel – emlékeztettem. – Senki sem kényszerít rá, Lindsay. Tudom, hogy egy nagyon nyitott életstílust hirdettem ezzel kapcsolatban, de semmit nem kell megtenned, ha nem akarod. Senkinek sem lehet egy rossz szava sem, ha hat hétig csak jól érzed magad itt és sütkérezel a strandon. Ha várni akarsz az esküvődig, senki nem fog arra kérni, hogy ne várj. Ez a te döntésed és csak a tiéd. Ne gondold úgy, hogy bárkinek is joga lenne arra kényszeríteni téged, hogy feladd a szüzességedet! Egyáltalán nem elvárás ez az ittléteddel kapcsolatban. Szeretném, ha ezt tudnád. Szeretném, ha megértenéd. Akárhogy is lesz, ugyanúgy megkapod majd a pénzedet a végén.

Lindsay elmosolyodott.

– Te mindig olyan egyszerűnek érezteted a dolgokat, Jeremy. Nem csak ezt, de minden mást is. A többiek is mind ugyanezt mondanák. Mindannyiunkat olyan önfeledt érzéssel töltesz el!

– Ez a dolgom.

Lindsay felsóhajtott, mielőtt folytatta.

– A vallásos énem szeretné, ha az esküvőmre tartogatnám magam, akármikor jön is majd az el. De akkor is egy emberi lény vagyok vágyakkal. Ezzel a szigettel vagy nélküle, erősen kétlem, hogy kibírnám a nászéjszakáig. – Meglepetten elkerekedtek a szemeim a szavai hallatán. – Alison, a húgom, még mindig csak tizenhat és folyamatosan azt mondta nekem, hogy ha Isten tényleg azt akarná, hogy mindenki várjon az esküvője napjáig, nem lenne bennünk ennyi vágy. Nem tudom, egyetértek-e vele, de úgy érzem, ezt a hozzáállást jobb, ha átveszem tőle.

– Sok minden van, ami már nagyon régóta izgatja a fantáziámat – folytatta. – Trish is erről beszélt nekem egyik este. Ő még sosem volt házas, de szexelt már korábban. De ennek ellenére úgy gondolja, a Mennybe fog majd kerülni. Én se hiszem, hogy Isten el fog ítélni és a Pokolra küld, csak mert ezen a szigeten vesztettem el a szüzességemet. És ne aggódj… nem fogok csak azért szexelni, hogy végre megtörténjen. Továbbra is olyasvalakinek szeretném odaadni a szüzességemet, aki kellőképp értékeli ezt. Aki megérdemli.

Trish? – tettem fel magamban a kérdést. Trish és Lindsay elég közel kerültek egymáshoz az elmúlt napokban.

– Ahogy már mondtam, Jeremy – folytatta – bár nem a nászéjszakám lesz, szeretném, ha meg lennének a megfelelő körülményei. Azzal, hogy itt vagyok, segítek a családomnak. Ha nem jutunk hamarosan pénzhez, az a teljes csődöt jelentené.

Összevontam a szemöldököm.

– A te szupermarketes fizetésedet már így is elveszítették. Gondolod, hogy kibírják anélkül hat hétig? Tudom, nem sok az se, de ilyen helyzetben minden cent számíthat.

– Anya azt mondta, szerinte ki fogják bírni – motyogta Lindsay. – Pláne így, hogy biztosak lehetnek benne, hogy legalább százezer dollárt haza viszek. Ez a fényt jelenti az alagút végén.

Sóhajtottam egyet és azonnal döntésre jutottam. Azokkal a mérhetetlen anyagi forrásokkal, amik a rendelkezésemre álltak ez volt az egyetlen ésszerű megoldás. Így volt helyes.

– Ha az egyetlen célod ezzel a pénzzel, hogy a családodnak add és kisegítsd őket… – egy pillanatra elhallgattam, újra átgondolva a döntésemet. Aztán viszont arra jutottam, hogy semmi nincs, amit át kellene gondolni. Ez így volt helyes. – Mit szólnál, ha felhívnám a pénzügyi tanácsadómat Utah-ban és szólnék neki, hogy utaljon át százezer dollárt anyukádnak még ma? Így a családodnak nem kellene kivárnia a hat hét végét. Már most megkaphatnák.

Lindsay szemei elkerekedtek a meglepetéstől.

– Komolyan beszélsz? Meg… megtennéd ezt értem?

– Nem látok rá okot, hogy miért ne tehetném meg – vontam vállat. – Jó ügyet szolgálna, ahogy te is mondtad. Akár már öt-tíz perc múlva is az anyukád bankszámláján lehet. Csak annyira van szükség, hogy felhívd és elkérd a számlaszámot. Aztán felhívom Haroldot Utah-ban és átutaljuk a pénzt.

– Meg… megtennéd ezt értünk? – lepődött meg Lindsay.

– Hát persze – mosolyogtam rá.

– Ó, egek!

Hirtelen Lindsay körém fonta a karjait és szorosan átölelt. Mondanom se kell, mennyire meglepett. Most viszont már alapos okom volt nekem is átölelni őt. Karcsú teste köré fontam karjaimat és elvesztem leheletének érintésében.

– Ettől még persze egy fikarcnyit sem csökken az esélyed arra, hogy megkapd az ötszázezer dollárt – mondtam. – Ettől még lehet te a szerencsés. A hat hét leteltével majd meglátjuk.

– Köszönöm, Jeremy. – zihálta. – Köszönöm, köszönöm, köszönöm – kezdett rugózni a karjaimban. – Mégis mit tehetnék, hogy ezt megháláljam? A családom annyira boldog lesz!

Amikor elhúzódott tőlem, vonakodva én is úgy tettem. Bárki más a helyemben is szívesen szorította volna őt továbbra is magához. Egek! Ebből sose lehet elég…

Lindsay a szemembe nézett és összevonta a szemöldökét.

– Mégis hogy engedheted ezt meg magadnak? Odaadni azt a rengeteg pénzt a családomnak… Ráadásul a többieknek is adsz még százezer dollárt, plusz egy valakinek ötszázezret. Ez a ház, a szigeted… ez mind több millióba kerülhetett.

– Még többe is – válaszoltam. – Sokkal többe.

– De hogy engedheted meg mindezt magadnak? – erősködött. – Úgy értem… mit is csinálsz te tulajdonképpen, Jeremy? Mi a munkád?

– Pillanatnyilag számtalan üzleti érdekeltségem van, de leginkább úgy szeretek tekinteni magamra, mint aki félig már nyugdíjba vonult – válaszoltam. – Nincs tulajdonképpeni, a szó szoros értelmében vett munkám. Most már legalábbis nincsen. Nincs is rá szükségem.

– És honnan szerezted ezt a sok pénzt?

Nem akartam túlságosan részletesen belemenni az életem üzleti részébe egyik hölggyel sem a kapcsolatunk ilyen korai szakaszában, de úgy éreztem, most itt az ideje, hogy megnyíljak Lindsay-nek. Azt hiszem, valahol megérdemelte, hogy legalább egy keveset megtudjon rólam. Azon kívül, előbb-utóbb úgyis el fogom mondani mindegyikőjüknek. Miért ne kezdhetném most?

Még a kilencvenes évek közepén létrehoztam egy weboldalt, ami mára az egyik legnépszerűbbé vált az interneten. Ezen kívül kitaláltam egy azóta világszerte népszerűvé vált webböngészőt. Később a weboldalt fél milliárd dollárért eladtam egy kaliforniai cégnek. – Lindsay arcán a teljes megrökönyödés jelei tükröződtek. – Az után pedig, csak pár hónappal később, eladtam a böngészőt is háromszáz millió dollárért. Ha mindezt összeadod azzal a pénzzel, amit az alatt kerestem, hogy az irányításom alatt volt mindkettő és az egészet megtoldjuk azzal az összeggel, amit úgy kerestem, hogy a bevételemet befektettem az amerikai tőzsdén és számos egyéb üzleti érdekeltségemben, mára már körülbelül két milliárd dollárom gyűlt össze.

– Azt… azt mondtad… két milliárd… dollár? – hápogta Lindsay. Amikor bólintottam, hangosan felszisszent. – És mellette még itt van ez a sziget meg a ház is… Megkérdezhetem, hogy ez mégis mennyibe… került?

– Az otthonom, minden benne lévő ingósággal együtt, több mint kilencvenhárom milliót ér.

– Váó! – nyögött fel Lindsay. – És én még azt hittem, hogy az én nyolc órás órabérem jó fizetés. Vagy legalábbis valakinek az én koromban az. De ez… Váó! – Elhallgatott és egy-két pillanatra elveszett a gondolataiban. – És mit kezdesz ezzel a sok pénzzel, Jeremy? El tudod egyáltalán költeni az egészet valaha is?

– Nem. Valószínűleg soha nem fogom tudni elkölteni – válaszoltam. – Gondoskodom a családomról, a szüleimről, még úgy is, hogy elváltak és több ezer mérföldre élnek egymástól, a testvéreimről és az ő családjukról. Szeretek segíteni az embereken. Támogatok egy hajléktalanoknak fenntartott otthont is.

Lindsay lassan bólintott.

– Bölcs befektetésnek tűnik. Úgy néz ki, nem igazán tudsz rosszul dönteni. Még ezzel a hat nővel sem, akiket ide hívtál. Tökéletes választás. Kivéve talán Camille-t. Vele kapcsolatban nem igazán tetszik pár dolog, amit megenged magának. Túl nagyképűen próbált letámadni.

Elmosolyodtam és kicsit haboztam, mielőtt megszólaltam volna: – Lehet egy személyes jellegű kérdésem, Miss Lindsay? Nem muszáj válaszolnod, ha nem szeretnél. Azt is meg fogom érteni.

– Persze – kuncogott. – Kérdezhetsz bármit.

Ismét haboztam egy kicsit.

– Mégis hogy lehet, hogy egy ilyen gyönyörű valaki, mint te… Hogy lehet, hogy még mindig szűz vagy? – Lindsay nyugtalanul fészkelődni kezdett ültében. – A vallásos neveltetésed ellenére, azt mondtad, tele vagy kíváncsisággal és vággyal. Azt mondtad, nem fogsz várni a nászéjszakádig. Szóval, a hiteden kívül, van valami meghatározott oka, hogyan lehet egy ilyen kedves és szép lány még mindig szűz tizennyolc évesen? – Lindsay egyre jobban zavarba jött. Úgy tűnt, meglehetősen szégyenlős ebben a témában. Talán a húgán és Trish-en kívül még senkivel nem beszélt ilyesmiről. – Sajnálom, ha túl messzire mentem. Nem kell válaszolnod, ha nem szeretnél. Megértem. Csak… én is kíváncsi vagyok.

– Nem. Semmi gond – vett egy mély levegőt. – Amy minden nap elmondja, hogy mi itt mind barátok vagyunk és nem kellene semmit sem rejtegetnünk egymás elől. Amellett, hogy azt szeretném, ha az első szexuális élményem különleges lenne, én csak… sosem érdeklődtem igazán a korombeli fiúk iránt. Mostanáig, azt hiszem, a korombeli fiúk csak egy-két randira tűntek jónak. Én… úgy gondoltam, hogy mind éretlenek és gyerekesek. Ahol dolgoztam, a szupermarketben, volt pár idősebb férfi, akik cuki cicababának kezdtek hívni, miután decemberben betöltöttem a tizennyolcat. Sokukat kedvelem és ők is engem. De majdnem mindegyikük házas már, szóval szóba se jöhet bármi közöttünk. Ennek ellenére azóta is hallom, hogy cuki cicababának neveznek a hátam mögött.

– Mi lenne a tökéletes életkor egy hozzád illő férfinek?

– Harminckilenc.

Elmosolyodtam a válasza hallatán. Nyilván ez a kedves kis leányzó nem véletlenül pont ezt a számot mondta.

– Igazából szeretem az idősebb pasikat – vont vállat. – Ismertem egy jóképű fickót a munkahelyemen, aki már hatvan is elmúlt.

Hangosan felnevettem.

– Nem hiszem, hogy akár egy éjszakát is túlélne veled. Szóval nem élvezted a randizgatást a srácokkal a gimiben, hm?

– Volt egy komoly barátom – ismerte be. – Eddie-nek hívták. Két évig jártunk, de sosem feküdtem le vele. Ő szerette volna, de én mindig találtam valami okot, hogy kimentsem magam. Rendes srác volt, legalábbis egy ideig, de nem olyan, akinek odaadtam volna a szüzességemet. Tulajdonképpen nem is szerettem igazán. Sokkal inkább egyfajta barát volt. Sokat voltunk együtt, eljártunk helyekre… Azt hiszem, nem volt komoly az egész.

– Rendes srác volt… egy ideig?

Lindsay összeszorította az ajkait.

– Egy nap Eddie megfenyegetett, hogy ha nem fekszem le vele, a kapcsolatunknak vége. Sosem tűrtem jól, ha valaki így beszél velem, úgyhogy nem szóltam semmit, csak búcsút intettem neki…

– Jól tetted. Ki kell állnod magadért.

Lindsay néhány pillanatig kerülte a tekintetemet és körbe nézett a szobában, majd a pillantása megállapodott a videojáték-konzolon, ami a padlón hevert. Aztán ismét rám nézett és arra intett a fejébel.

– A Dead or Alive 4-gyel játszottam nem sokkal azelőtt, hogy megjöttél. Az unokatestvéremnek is meg van és mindig is imádtam.

– Szereted a küzdősportos játékokat? – kérdeztem meglepetten. Valahogy Lindsay túlságosan ártatlannak tűnt ahhoz, hogy ilyeneket játsszon. Vagy legalábbis én így láttam.

– Mindig is szerettem – válaszolta. – Szeretnél játszani egyet velem? Kérlek. Versenyezhetnénk.

– Naná – mosolyodtam el és az egyik kontroller felé nyúltam.

– Ismered azt a vörös hajú karaktert a játékban? – kérdezte, miközben bekapcsolta a gépet. – Nem emlékszem a nevére, de kísértetiesen emlékeztet Amy-ra. Az a vörös karatés lány a hatalmas melleivel.

– Kasumi?

– Igen! – csillant fel Lindsay szeme. – Tényleg ez volt a neve. Kasumi. Te is így látod? Nem emlékeztet nagyon Amy-re?

Egy pillanatra elgondolkodtam.

– Igen… Az igazat megvallva, tényleg. Érdekes megfigyelés. Nekem sosem jutott volna eszembe.

Te pedig Rikkura emlékeztetsz, Lindsay – tettem hozzá magamban. Rikku egy karakter volt a Final Fantasy X-2-ben, a kedvenc videojátékomban. Lindsay nagyon hasonlított rá. Ha mindketten valós személyek lennének, senki nem hinné el, hogy nem testvérek.

Néhány perc múlva ismét megszólaltam.

– Kasumi szerepel egy másik játékban is. A Dead or Alive: Xtreme Beach Volleyballban.1 Csak egy falatnyi bikini van rajta az egész játékban. A játék grafikája egyszerűen kifogástalan. Olyan, mintha csak egy filmet néznél. Kasumi és a többi lány egész végig csak ugrálnak ide-oda.

– Most nézd meg, mit csináltál! Most már csak azzal akarok játszani – nevetett fel Lindsay.

Folytatása következik!

Ki hitte volna? 3. – Szabadnap

Ki hitte volna? 3. – Szabadnap

Beülünk az autóba, persze megint a török szomszédunkon poénkodunk, ismét két autónyi helyre állt be. Pár perc alatt beérünk a munkahelyére. Megcsókoljuk egymást, nézem ahogy bemegy az ajtón és Salzburg felé kanyarodok. Izgatottan vezetek, néha talán gyorsabban is a kelleténél de a radar-gyanús helyeken mindig lelassítok. 

Persze a Strobl előtt kétszer két sávos úton, a zajvédő fal egyik kiszögelléssében ott bújkál a helyi rosszindulat. Az egyetlen rendőr akinek örömet okoz, ha minél több büntetést beszedhet. Érdekes, mert mindenhol kiállnak jól láthatóan az út szélére de ez a bajszos, ősz hajú, ötvenes, megtestesült gonoszság élvezi a hatalmat. Szerencsémre utólérek egy teherautót ami csak kilencvennel megy és le kell lassítanom. Pont nem voltam előtte még a látószögében. Elégedetten mosolygok ki az ablakon: Nem nyert!

Közben messenger üzenetem érkezik. Karli az. Elküldte a címet. Ahogy nézem, a szállodája nem is bent városban hanem még az előtte lévő külvárosan van. Nem kell a GPS, ismerem az épületet. Fél óra múlva megállok a hotel parkolójában, van elég hely. Bezárom az autót, elindulok a bejárat felé. Amint odaérek, Karli pasija jön ki az ajtón és egy, az ott várakozó taxiba ül. Nem szimpatikus nekem, eddig csak a fb fényképeken láttam de életben sem az. A kocsi elindul. A recepció felé igyekszem, egy dirndl-be öltözött, szőke, nagy mellű de alacsony lány ül a pult mögött. 

Mosolyogva köszön. Hirtelen valaki megfogja a vállamat. megfordulok, Karlenia áll mögöttem, mosolyogva, arcáról az örök vidámság rí le. Nem is tudom, hogyan üdvözöljem de ő latinos temperamentumával megoldja a dolgot, magához ölel, én viszont őt. Az egész lobby visszhangzik koránt sem visszafogott örömétől. Rövidujjú, combközépig érő fehér ruhát visel ami kiemeli bőre színét, formás lábait és push up melltartóba bújtatott cicijeit. Magassarkú, western formájú cipője bokája fölé ér. 

– Ó, drágám ezer éve nem láttalak, de jól nézel ki, mesélj! – és csak csacsog, jár a szája, milliónyi apró jelét mutatja a viszontlátás boldogságának. Szinte szóhoz sem jutok, megfogja a kezem és maga után húz. Gyere fel, hozom a táskámat és menjünk! – nevet, széles ajkai között villognak fehéren a fogai. 

– Mit szeretnél látni? – kérdezem tőle. 

– Ohh my dear, I only want to see you! – Ó drágám, csak téged! – válaszolja. Nem akarok bemenni a városba, London után egy kis nyugalmasabb helyre vágyom. Giorgo-val úgyis végig kell járnom az összes látnivalót. Vigyél el valahová ami szép. – kéri.

Azonnal eszembe jut hová is mehetnénk.

– Ok, I already know it. – Rendben, már tudom is. – válaszolom mosolyogva. Barna szemeiben csillogó boldogságot fedezek fel. Felém fordul és puszit nyom az arcomra. Waoh you are so sweet! – lelkendezik. 

Megfogom derekát, a szemébe nézek. Hiányoztál! – szólok halkan neki. Te is nekem – válaszolja szinte suttogva. Pár pillanatig csak nézzük egymást, mindketten várunk majd egyszerre közelít arcunk egymás felé, ajkaink első érintése villámcsapásként ér. Mély levegőt vesz, szorosan rám fonódik, a sok éves be nem teljesült egymás iránti vágy minden pillanata és várakozása benne van forró csókjában. Véget nem érni akaróan játszanak ajkaink, nyelvünk, fogaink a másikkal, kapkodó lélegzetünk, forró lehelletünk cikázik. 

Kinyitja szemét, mintha könnycsepp csillogna benne.

– We shouldn’t do this. – Ezt nem lenne szabad. – suttogja. 

– I don’t care, for 7 years ago we didn’t do that but now I want you sweet! – Nem érdekel, hét éve nem tettük meg szóval most akarlak! – próbálom berozsdásodott angolságom összeszedni. 

– I want you too but we shouldn’t! – Én is akarlak de nem lenne szabad. – suttogja. Magamhoz húzom. 

– Don’t think about just enjoy the moment! – Ne gondolkozz rajta csak élvezd a pillanatot! – válaszolom. Ajkaim az övéhez érnek. Karli kezéből kiesik a táska, szorosan átölel, érzem szíve dobbanását, érzem ahogy tüdeje egyre gyorsabban mozdul, érzem mellei domborulatát, nyelve az enyémmel játszik és vív érzéki táncot….

026.jpg

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!



Ki hitte volna? 3. – Szabadnap

Ki hitte volna? 2. – Ébredés

Ki hitte volna? 2. – Ébredés

Épp csak megérintem de azonnal vissza is húzom az ujjam, comja belső felén simítok végig majd körbejárok nagyajkai körül. Anna szinte követelve emeli meg felém csípőjét, mintha azt mondaná: ott akarom tovább! 

Érzékieket érintek kisajkai redőin, megint épp csak lehelletnyit csiklóján. Alig hallhatóan felnyög ilyenkor. Szemem a masszázsolajat keresi amit meg is találok az én éjjeliszekrényemen. Amint arra nyúlok Anna kinyitja szemét és kérdően néz de amint konstatálja mire készülök, elmosolyodik. Jobb kezemet szinte tocsogósra áztatom az intim illatú olajjal, letenném az üveget de elveszi tőlem és ő is megolajozza kezét majd a szekrényére helyezi. Egyszerre nyúlunk egymás szemérme felé, tenyere átfogja farkamat, az enyém szeméremajkaira kerül. Finoman megfeszítem rajta kezem, felfelé, szeméremdombja felé húzom, minden négyzetmillimétere síkos lesz. Anna ugyanezt teszi velem, férfiasságom az izgató olajtól szinte felrobban. 

Ujjaim kalandra kelnek ahogy tenyerem szeméremdombján fekszik, ajkain húzom finoman végig, egyre többször és mélyebben elveszve közöttük. Érzem ahogy minden mozulatomra ő is markának mozdulataival válaszol farkamon. Gyorsabban és gyorsabban mozgatja azt, szorítva és elengedve, erősen és érzékien. Csak középső ujjam merül el kisajkai között, bejáratától csiklójáig, át rajta és vissza, néha alatta enyhén erősebben megnyomva. A többi ujjammal érzem egyre duzzadó nagyajkait, simogatva, masszírozva. Anna lélegzetvétele egyre gyorsul és önkéntelenül kezem játéka is vele megy tempójában. Jobb keze nagy ujja makkom alatt simogat, mintha a tükörképe lenne annak amit én teszek vele. 

Borzongok a jóleső érzéstől, ingerektől. Gyorsabban! – sóhajt fel és combjai megfeszülnek. Ujjam vad táncot jár csiklóján,  tenyere férfiasságomon vadul fel és le mozog. Várva de ilyen hamar még nem számítva rá, hirtelen mélyről jövő nyögéssel összezárja combjait, csípőjét kissé megemelve félhangos nyögéssel élvez el, néha belerázkódva a reggeli kéjbe. Kezem közéjük szorul, csak az övé szorítását érzem farkamon. Amint csillapodik, tenyere és ujjai ismét izgató érintéseket adnak nekem. A síkos olaj és simogatása hatására érzem amint a bizsergés elindul ágyékomból, villámcsapásszerűen ér el a gyönyör. Már önkéntelen lüktetésem és Anna kezének mozdulatai hatására magasra tör elő farkamból spermám ,utána makkomra pulzálva kezén át csepeg le combomra és onnan a lepedőre. 

– Ezért húztam friss ágyneműt? – kérdezi kielégült mosollyal arcán – Irány a fürdő szerelmem mert utána nekem is kell – folytatja. Megcsókolom, kilépek a hálóból és be a fürdőbe. A szokásos és sohasem elmaradó borotválkozás után jól esően állok a forró zuhany alatt, ínyemet bizsergeti az elektromos fogkefe. Mire elkészülök, Anna már a zuhany előtt áll, helyet cserélünk. Megtörölközök és felöltözök. 

A laptopra nézek, Fb üzenet narancslik a kék mezőben. Rákattintok. Karlenia válaszolt. – Szuper lenne!

Ma szabad vagyok ha Nektek is jó, megmutatnám a várost- válaszolom.

Giorgo ma régi egyetemista barátaival találkozik itt, ő nem ér rá de mehetünk ketten – írja. 

Akkor egy óra múlva ott vagyok csak küldd el a szálloda címét és érted megyek. – ütök a mondat végén az enterre.

Még írok pár sort neki majd kikapcsolom a laptopotot. Anna jön ki a nappaliba, ő is felöltözve. 

Indulhatunk – mondja. 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!



Ki hitte volna? 2. – Ébredés

Ki hitte volna? 1. – Régi kolléganő

A történet ott kezdődött valamikor 2010-ben, hogy én közel három esztendeig Írországban dolgoztam. Anna is hol ott volt velem, hol pedig Magyarországon. 

Több munkát vállaltam egyszerre, hajtott a pénz illetve hajtott az, hogy az otthoni adósságainkat javarészt kifizessük. Egész jól éreztem magam ott bár azért a normális nyár nagyon hiányzott. Béreltünk egy kis lakást egy Viktoriánus házban ami az angol-ír hagyományoknak megfelelő beosztású, puritán és igénytelen volt. A szigetelést még csak hírből sem ismerték, a szél átfújt rajta, a mosdó csapja az angol szokásnak megfelelően egymástól fél méterre egy meleg és egy hidegvíz csapból állt, kvázi vagy lefagyott a kezed vagy pirosra égetted. Azért Anna otthonosan berendezte és kedves kis fészek lett belőle. A konyhában ülőgarnitúra, mennyire imádtam amikor leült a fotelba, feltette lábait a karfára, kioldotta a köntösét és feltárult előttem az a nedves csodavilág amiben elmerült nyelvem, ő csak a karfát markolta kéjének tetőpontján.  Az emeletes buszok ablakából pont be lehetett látni így sok a reptérre igyekvő részese volt abban, ahogy egymást kényeztetjük ott. 

Szívesen jöttek a kollégáink, barátaink hozzánk iszogatni, beszélgetni. Mindenhol rengeteg külföldi dolgozott, portugálok, brazilok, filippínók, lengyelek. Az egyik munkahelyemen felvettek egy kedves, mosolygós venezuelai lányt, Karlenia-t. Csinos arc, barna szemek, félhosszú fekete haj a a közép amerikaiak kevert, enyhén barna bőrszínével. Formás popsiját mindig fekete, testhezálló nadrágba rejtette de az minden férfi tekintetet önkéntelenül vonzott. Néhanapján mellbimbói a hidegtől szinte átbökték a piros, munkahelyi pólót. 

Sokat dolgoztunk együtt, kedveltük egymást de ártatlan flörtölésnél több nem történt közöttünk. 2011 nyarán aztán végleg elhagytam azt a hideg, szeles és esős szigetet. A búcsúpartit még nálunk tartottuk a kollégákkal. Másnap egy üzenet várt a fb-on. ” I’m gonna miss you dear. Many thanks for everything. Lots of kisses, Karli” – “Hiányozni fogsz drága, köszönök mindent, millió csókom, Karli “. Válaszoltam is neki de ennyiben maradtunk. Teltek a hónapok, az évek, néha látom, amikor posztol a Facebook-ra, összejött egy olasz sráccal, járják a világot és elköltöztek Londonba. Persze mindig is megmozgatta a fantáziámat, milyen is lehetett volna vele a szex.

Reggel amikor bekapcsoltam a gépet, látom az ő fb posztját. Karlita utazik Londonból Salzburgba. Azonnal lájkoltam is a bejegyzést majd gyorsan írtam is neki. Akár meg is mutathatnám nekik a várost és a környéket. Közben lassan ébredezek, megiszom a harmadik kávémat is. Anna is korán megy dolgozni, hamarosan keltenem kell és biztos vagyok benne, hogy nyűgös lesz mert nem alhat ma legalább tízig.

Elkészítem az ő kávéját is, tálcára pakolom a hegyilevegő cigarettáját, öngyújtót, hamutartót is. A hálóban félhomály, kutyánk szuszog mellette a földön. Óvatosan átlépem mire az éktelen sivalkodásba tör ki, mintha megtapostam volna. Igazi színésznő. Anna felriad, morcosan néz rám. 

– Jó reggelt! – mosolygok rá mire megenyhül, nyújtózkodik és az ágy támlájához támaszkodik. Megcsókolom ajkait majd a lecsúszott takaró alól kibújó cicijeire adok puszit. El is időzök ott, nyelvem finom köröket ír le egyre keményedő mellbimbóin. 

– Elég lesz már! – pihegi halkan de nem hagyom abba mert érzem ahogy férfiasságom egyre keményebbé válik a köntösöm alatt. Ajkaim közé veszem, finoman játszok velük, hol egyikkel hol pedig a másikkal. Anna jólesően megborzong, keze lecsúszik az ágy mellé, combjaim felé kutakodik majd érzéki ujja eléri farkam. 

– Hmmm – mosolyodik el, lassan nyitja ő is combjait. Jobb kezem hasa felől elvész közöttük, érzem szemérmének forróságát, akarom, meg akarom ízlelni de tudom reggel nem fogja hagyni. Végighúzom ujjam szeméremajkain, egyszer, kétszer, többször. Ismét felsóhajt, izgatóan megszorítja férfiasságom. Még mindig csak ajkait simogatom majd a következő mozdulatnál elmerülök közöttük. Középső ujjam, hüvelyéből kiáramló nedvességét viszi tovább, kisajkain át, csiklója felé. Épp csak megérintem, mire hangosabban felsóhajt.

– Mééég! – hallom az erotikus reggeli félhomályban…

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!



Ki hitte volna? 1. – Régi kolléganő

Szomszédok, de nem Janka néni 4. Tiszta pornófilm

Szomszédok, de nem Janka néni 4. Tiszta pornófilm

A behatolástól felém mozdul és felnyög majd ajkai között eltűnik makkom, szinte nem is kell tennie semmit, mert Franz minden lökését érzem farkamon. Anna nyelve és forró ajkai finom impulzusokat adnak, zihálása forró lehelletét. Lehúnyt szemmel élvezem ahogy az erotika hangjai betöltik a szobát, fülledt hangulatot adva. 

Előre nyújtom kezem de nem érem el cicijeit, hátam mögé húzok egy párnát. Így már közelebb jutok de csak a masszázsolajtól síkos vállaiig érek. Kinyitom szemem, a kéjben gyönyörködöm. Franz keze Anna fenekét markolja, kisportolt hasának izmai megfeszülnek minden mozdulatánál. Ő is liheg, néha enged el egy hangosabb élvezetét jelző nyögést. Feleségem hangján hallom, hogy hamarosan megint elborítja édes testét a gyönyör, kiengedi férfiasságom szájából és hangosan felnyögve élvez el, hosszan. Nem is tudja abbahagyni mert a férfi farka folyamatos ingerket, kéjre ösztönző ingereket ad neki. Megint és megint felnyög, kezével combomba kapaszkodik, körmét mélyen belé vájja kéjes fájdalmat okozva vele de most ez is jól esik. 

Rád akarok ülni – nyögi felém – segíts! Ezzel arra gondol, hogy szegényes német nyelvtudása nem elég arra, megmondja Franznak mit is szeretne. 

Du Franz – szólok – mach mal anders – csináljuk másképp. Az kinyitja szemét és kérdően rám néz. Wie meinst ? – hogy gondolod?

Sie will auf meinem Schwanz reiten. – Lovagolni akar rajtam. – mondom. A férfi kihúzza farkát belőle, ahogy napvilágra kerül felfelé törekszik. Anna megcsókol, megfordul, kezébe veszi farkamat, érzem ahogy végighúzza szeméremajkai között, bejáratához illeszti és lassan reá ereszkedik. Szinte egyszerre nyögünk fel. Kinyújtja kezét a pasi felé aki közelebb lép hozzá. Nejem kezébe veszi férfiasságát és lehúzza az óvszert róla majd a padlóra dobja. Előrébb hajol és szájába veszi, ezzel egyidőben csípője elindul előre-hátra farkamon. Kezem csípőjére helyezem, ujjaim erősebben záródnak össze, mozgását átviszik karomra is. 

Anna lovagol rajtam vagyis inkább jobbra-balra, távolodva majd felém mozog, férfiasságom mélyen hüvelyében ad kéjt neki és ő pedig fordítva nekem. Mindhárman nyögünk, lihegünk. Franz arcán látom mennyire élvezi Anna ajkainak és nyelvének játékát, nejem élvezettel szopja a pasi még heteró férfi szemmel is szép farkát. Hüvelyének nedvességét érzem ahogy elönti férfiaságom majd beborítja heréimet is. Megemelem csípőmet, még és még beljebb akarok jutni ami lehetetlen de a vágy erre késztet. 

Ne mozogj – szól Anna és csípőjével vadul táncol rajtam, Franz egyre gyorsabban kapkodja a levegőt. Két kezem popsiján, az ő jobbja a férfi farkát öleli át, feje előre-hátra mozog rajta. Tudom hamar el fog élvezni mert már alig tudja türtőztetni magát, szinte kínokat áll ki és ebben a pillanatban hangosan felnyög, megfeszülnek kisportolt testén az izmok, alig tud megállni a lábán ahogy beleremeg a gyönyörbe. Nem látom Annától hová is élvez de fejének mozgásából látom, hagyta elmenni Franz-ot ajkai között a farkával. Anna nem mozdul csak néha érzem ahogy teste apró rezzenései hüvelyén át férfiasságomnak adnak isteni impulzusokat. 

Hirtelen megmozdul és én abban a pillanatban, minden előjel nélkül felsóhajtok ahogy a megállíthatatlan bizsergés eljut agyamba, onnan kontrollálhatatlan kéjt adva mennyei érzéssé alakul. Megfeszülnek izmaim, megemelem csípőmet, megrándulva spirccel ki farkamból spermám, megtöltve Anna édes, forró és szűk hüvelyét. Ő alig mozdul de tudom ilyenkor elönti őt is mindig a kéj amint lüktetésem méhe felé lövell, megkapaszkodik Franz combjában, hangosan, remegő hangon élvez el ismét. 

Mindhárman halkan kapkodjuk a levegőt, lassuló lélegzettel. A férfi leszáll az ágyról de nekem még egy vágyam támad. Kicsim, add ide a puncidat, érezni akarom kettőnk ízét! – szólok felé. Anna hátranéz rám, elmosolyodik és nem tiltakozik. Ahogy felemelkedik, belőle kicsúszó farkam nyomában indul útnak nedvességünk. Gyors mozdulattal fejem fölé emeli szemérmét, én megfogom popsiját, magam felé húzom. Kinyújtom nyelvem, nyalom, ízlelem, élvezem eggyé válásunk minden cseppjét. 

Most már elég lesz – nevet fel – keze papírzsebkendő felé nyúl, szeméremajkaira szorítja és ő is feláll majd elindul a fürdő felé. Én fekve maradok még, Franz utána megy, hallom amint Anna a zuhanyzó, a férfi a mosdó csapját nyitja meg. 

Hamarosan mindketten megjelennek szinte egyszerre. Franz öltözni kezd, Anna is felveszi az egyik köntösét. 

Fantasztikusak vagytok – szólal meg – nem gondoltam volna rólatok, hogy ennyire nyitottak vagytok – mondja a szomszéd. 

Látod – válaszolok – ne ítélj a külsőségek után. 

Köszönöm ezt az élményt és élvezetet – mondja még búcsúzólag. Anna kikíséri, hallom amint kattan az ajtó. Nejem visszajön, mellém ül és megsimogat.

Szeretlek! – suttogja. Én is téged! – válaszolom. De én téged jobban – hallom az ismert replikáját. 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!



Szomszédok, de nem Janka néni 4. Tiszta pornófilm

Szomszédok, de nem Janka néni 3. Na de hányszor?

Szomszédok, de nem Janka néni 3. Na de hányszor?

Gondolkodóba esek, mi tévő is legyek. Csak úgy rájuk törni az ajtót nem akarom de valahogy oda kell jutnom. Ahogy Anna hangos nyögései kiszűrődnek a zárt ajtón, egyre inkább izgalomba jövök. Belépek a fürdőbe, ledobom a ruháimat majd leguggolok a kulcslyuk elé. A pasi az ágyon fekszik, Anna lovagol rajta, arcán a mennyei kéj fájdalmas de élvezettel teli kifejezésével. Férfiasságomnak ennyi is elég, hogy megteljen vérrel. Várok még egy kicsit amíg teljes pompájában mered felfelé és óvatosan lenyomom a kilincset, lassan kinyitom az ajtót.

Anna mivel velem szemben van azonnal észrevesz, pillanatra elhallgat és csípője sem mozdul. Mutatóujjam szám elé emelem, jelezve csak folytassa. Elmosolyodik, csókot lehel felém a levegőbe és előre mozdítja csípőjét, ahogy Franz farka ismét érzékeny pontot érint benne, megint felnyög majd a megszakított tempóban mozog tovább. A férfi keze nejem cicijére vándorol, mellbimbóit simogatja. Melléjük lépek, a pasi ebben a pillanatban nyitja ki szemét, arcán döbbenet de amint konstatálja, hogy álló farokkal és meztelenül állok ott azonnal el is tűnik róla a kifejezés. Kezem Anna vállára helyezem, óvatosan masszírozni kezdem, néha nyakát is érintve majd kezein simítok végig. Hosszasan elidőzök gerince vonalán. Előlről Franz kezei simogatják, hátulról az enyémek és ráadásul egy kellemes méretű farok is van benne amit ki is használ, teljesen. 

Élvezz csak édesem! – suttogom neki – Legyen most a tiéd az öröm! 

Anna szavaim hatására rám emeli tekintetét, a kéj, fájdalom, öröm és irántam érzett szeretete árad belőle majd lehunyja ismét, teljesen elengedi magát, szerintem a földszinten még Ulli is hallja ahogy élvez. Gyorsan a masszázsolajhoz nyúlok, lecsavarom a kupakot róla. 

Franz! – szólok, mire ő kinyitja szemét. Kezére öntök belőle, összedörzsöli és először körkörös mozdulatokkal messzírozza Anna cicijeit, egyre haladva a pici, kemény bimbók felé. Magam is öntök a saját kezembe, nyakát olajozom be és lassan haladok vállai felé, hátán is érzéki mozdulatokat végzek. Feleségem kéje megint a tetőfokára hág, ki tudja hányadszor élvez el bár amióta itt vagyok ez még csak az első de minden orgazmusának látványa egyre fokozottabb izgalommal tölt el. Jobb kezével végigsimít vállán és hátrafelé nyúl, keresgélve engem. Ahogy elér, rögtön most már olajos keze farkamat fogja át, megszorítja, előre-hátra mozog rajta. Síkos érintése megbizserget.

Érzem ahogy megint, hangos nyögésével szinkronban megszorítja farkam, előre, a pasira dől, most csak fenekét mozgatja fel és le Franz farkán. Hátrébb lépek, két kezem popsiján, olajos kezemmel simogatom, masszírozom. Anna elvesz mindent amit a másik farka adhat, rövidesen szinte kiabálva jut el a csúcsra. Lihegve Franz-ra fekszik. 

Felül, lesegítem az ágyról. A férfi farkán szinte alig van már rajta az óvszer, Anna isteni puncija letornázta róla. Megcsókoljuk egymást. Felmászok az ágyra és hanyatt fekszem, ő lábaim felől négykézláb közelít, forró lehelletét érzem egy pillanatig makkomon majd izgató nyelve ér hozzá. 

Franz feltérdel, két kezét Anna popsijára helyezi, majd nejem a jobbal hátra nyúl, segít neki megtalálni a bejáratot. Érzem ahogy a férfi farka szinte felnyársalja Annát, majd lassan mozogni kezd benne. 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!



Szomszédok, de nem Janka néni 3. Na de hányszor?

Szomszédok, de nem Janka néni 2. Igyekeznék

Szomszédok, de nem Janka néni 2. Igyekeznék

Bal kezem a derekán fogja át, húzom magam felé, a jobb azonnal popsijára csúszik finoman simogatva azt, egyre lejjebb és lejjebb. Másikkal is elengedem és azzal is nagy fenekét markolom meg, egyre beljebb középen cikáznak ujjaim. Ulli nyelve ajkaim között, az enyém is elindul, keresgélve, összecsapnak, érzékien kalandoznak. Szinte bódító a tusfürdője illata. 

Végigcsókolom, arcát, nyakán sokáig időzök mert látom mennyire élvezi, hátra hajtja fejét és szinte felkínálja kényeztetésre azt. Finom bőrének minden pontjára csókokat lehellek, válla felé haladok. Közben nadrágomban érzem ahogy férfiasságomnak már egyre kevesebb hely jut, izgalmam pumpálja belé a vért. Körmeimet végighúzom, gerincén, érzem finoman beleborzong, ajkaim mellei felé járnak, egyre közeledve a pici bimbók felé. Amint nyelvem forrósága érinti, Ulli jólesően felsóhajt. Tudom jó ez neki, hallatta is az imént, egyre csak csókokkal halmozom el, játszok kemény bimbóival, nyelvemmel kényeztetem, nyalogatom, körözök rajtuk, felváltva hol egyiken, hol pedig a másikon. 

Halkan zihálni kezd ahogy melleivel foglalkozom.  Élvezem, szokatlan vékony hangját, szinte csak szuszog, alig hallhatóan nyög fel. Ajkaim tovább vándorolnak hasa felé, körbecsókolom pici piercing-jét majd azon át, szeméremdombjáig. Combjai felől közeledek egészen ajkaiig majd vissza és a másik oldalon ugyanígy. Apró csókok, érzéki nyalintások. Kezét a tarkómra helyezi, hajamba túr, összekuszálva simogatja. Összezárt combjai közé vezetem nyelvem, felfelé húzom végig egészen hasa aljáig majd megint és megint. 

Combjait enyhén megnyitja nekem, épp csak egy pici redőt látok, érzek kikandikálni egyre duzzadtabb nagyajkai között. Nyelvemmel óvatosan megérintem, ismét és ismét majd folyamatosan aprókat nyalintok rajtuk. Kezei pólómba kapaszkodnak, fejemen át szabadít meg tőle. Felállok, ujjaim övemet bontogatják, odakap és a farmer cippzárját már ő húzza le. Befűzi ujjait a nadrág derekába, elém guggol, a bokszeralsómmal együtt húzza le rólam. Farkam megszabadulva a szorítástól, mereven néz felfelé. 

Ulli rám néz, majd férfiasságomra majd ismét rám. Bólintok, mire forró lehelletét érzem makkomon, nyelvét végighúzza rajta és ajkai közé véve mohón szájába veszi. Lassan mozdítja fejét, előre és hátra. Óvatosan kényeztet, finoman nyalogatva, egyre többet eltüntetve belőle. Persze, hogy jól esik amit csinál de bennem ott van a kíváncsiság, Anna mit is csinálhat éppen a pasival és igazából szívesebben kényeztetném őt hármasban mint Ulli-t.  Nem akarom azért azt sem, hogy ezt érezze de most valahogy mégis sürgetném a végkifejletet. 

Kezem arcához emelem, óvatosan megfogom. Rám néz. Mi a baj? – kérdezi – Nem jó? 

Én is adni akarok neked – válaszolom és a fehér szőnyegre fekszem. Mintha nem értené mert a lábaim felől közelít. 

Gyere fordulj meg, add ide a popsid! – szólok. Értetlenül néz rám. Hatvankilenc ? – kérdezem. Erre már leesik neki is a tantusz, átemeli lábait rajtam, szemeim előtt nedvességtől csillogó szeméremajkai. Kinyújtott nyelvvel emelem fejem hozzá, elmerülök közöttük, amilyen mélyen csak tudom, belé hatolok vele. Piciket mozdítva nyalom bejáratát, majd csiklójáig siklik. 

Elengedi ajkai közül farkam, felemeli a fejét és alig hallhatóan felnyög. Nyelvem visszacsúszik, jobbbra-balra mozdulva szeméremajkai között egészen bejáratáig ahol ismét beljebb kényszerítem. Megérzem ahogy szája ismét körülfogja makkom, nyelve cikázik majd lassú de ütemes mozgásba kezd rajta. Élvezettel nyalogatom, ízlelem egyre inkább, arcomat elborító nedvességét, ismét elindulok csiklója felé. Előzőleg még nem volt ekkora izgalomban mert most már nyelvem hegye, kemény pontot érint. Apró érintéseket teszek rajta, fel és le, egyre többet és enyhén erősebben. Ulli kapkodni kezdi a levegőt, gyorsabban mozog feje férfiasságomon. 

Érzem, hogy így hamar el tudom juttatni a csúcsra, érzékien izgatom. Orális játéka is több és több izgalmas impulzussal jutalmaz, mindketten szinte egyszerre kapkodjuk a levegőt, ő néha hangosabban felnyög éles hangján. Két kezem előrecsúsztatom, pont elérem mellbimbóit, ujjaim közé fogva simogatom. Nyelvem egyre gyorsabban pörög és forog, le és fel, jobbra és balra csiklóján. Felkapja fejét, számomra váratlanul jut el a csúcsra, hol lejjebb engedve, hol pedig feljebb emelve szemérmét. Még több nedvesség önti el arcom tőle. Hirtelen ajkait érzem ismét farkam körül, intenzív tempóban kényeztet, jobb kezével is átfogja azt. 

Ez kapóra jön mivel sietnék haza de magamban megígérem, lesz még alkalom arra, hogy elmerüljek Ulli puncijában. Elengedem magam, hagyom, hogy az impulzusok elborítsák testemet, gyorsabban kapkodom a levegőt. Ahogy nála is, úgy nálam is hirtelen jön a a kéjes érzés, megfeszül testem majd elengedem, felnyögök, első lüktetésem ajkai között landol de felkapja fejét és csak kezével feji meg farkamat, spermám folyik heréimen át a szőnyegre, hasamra. Hirtelen feláll és kirohan a szobából. Hallom ahogy megnyitja a csapot, majd egy elektromos fogkefe hangja üti meg a fülemet. Elmosolyodok magamban.

Ezt nem kellett volna kislány – gondolom át. Ennyire illúzióromboló nem lehet senki. Utána megyek, épp az arcát törli meg majd helyet ad a mosdónál. Magam is megmosakszom, mire beérek a szobába már a szőnyeget próbálja sikálni. Magamra veszem a ruháimat, észre sem veszi csak amikor megállok előtte akkor néz fel. 

Kikísérsz ? – kérdezem. Feláll és elindul az ajtó felé, ott felém fordul. Sorry de én még sohasem nyeltem le – mondja pírral az arcán. 

Semmi baj – válaszolom – de megprólhatnád. Látjuk egymást még? – kérdezem.

Nekem ritkán van ilyen orgazmusom igaz kevés partnerem volt eddig – válaszol – szeretném magamban érezni – nyúl nadrágom felé.  

Szóval akkor látjuk még egymást! – erősítem meg.

Igen, akarom! – hajol hozzám és puszil meg. 

Becsukódik mögöttem az ajtó, elindulok a harmadik emeletre. Halkan nyitom az zárat és zárom is be. Nem kell hallgatóznom, hogy halljam Anna éles nyögéseit, megerősödik bennem a vágy, ott akarok lenni, részese akarok lenni annak ami a hálószobában folyik….

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!



Szomszédok, de nem Janka néni 2. Igyekeznék